A DXN Morinzhi az egyre ismertebb Noni gyümölcsből (Morinda citrifolia) és szudáni hibiszkuszból (Hibiscus sabdariffa) készül. Szigorú felügyelet mellett kerül feldolgozásra, hogy az összes értékes összetevőjét megőrizze. 

A Noni rövid története:
A Noni Délkelet-Ázsiában, a csendes-óceáni térség országaiban széles körben ismert és elismert gyümölcs, melyet táplálkozási, egészség megőrzési és gyógyászati céllal használtak.
Az ősi Hawaiion a Noni kérgéből és gyökeréből sárga és vörös festéket nyertek, melyet színezékként használtak. Az éretlen gyümölcs éhínség idején táplálékforrásként szolgált. Gyógyítás céljára az éretlen Noni gyümölcsöt sóval összetörték, és a keveréket mély sebekre vagy csonttörésekre helyezték. Az érett gyümölcsöt tapaszként horzsolásokra, kelésekre és sebekre használták. A gyümölcs levét rovarirtóként, és a haj tetvektől való megtisztítására alkalmazták.
Hawaii-on kívül Indiában, Malajziában, a történelmi Indokínában használták.

A Noni főbb hatóanyagai:
proxeronin és xeronin (alkaloid)
szkopoletin
damnakantal
aszperulozid
különböző antrakinonok

A xeronin felfedezése
A xeronin felfedezése tulajdonképpen egy véletlen következménye volt. A felfedezés Dr. Ralph Heinicke nevéhez köthető, aki az ötvenes évektől kezdve dolgozott a Hawaii Ananászkutató Intézetben, ahol az ananász enzimtartalmának kivonásával és ipari felhasználásával foglalkozott. ?Kutatásait a bromelain nevű enzimkeverékre összpontosította, amely jelentős élettani hatásokat mutatott, és emiatt a gyógyászati alkalmazás lehetőségét vetítette előre. A nyers bromelainkivonat finomítása során azonban meglepő módon nem nőtt, hanem csökkent a vizsgált enzim hatékonysága.?[2]

A Noni főbb élettani hatásai:
baktérium ölő (antibakteriális)
vírusellenes (antivirális)
féreg- és parazita ellenes
fájdalomcsillapító
immunvédekezést fokozó (immunmoduláns)
gyulladáscsökkentő
tumorgátló
koleszterinszint csökkentő
vérnyomáscsökkentő

A szudáni hibiszkus (Hibiscus sabdariffa) Közép-Afrikában, első sorban Szudánban honos, egyéves, rövid nappalos növény, melyet Carcade (kárkádé), Roselle (rozella) néven is ismernek.
A hibiszkusz főként az elvirágzás után gyűjtött húsos csészelevelei miatt értékes növény.

Főbb hatóanyagai:
szerves savak (főként hibiszkuszsav)
antocián színanyagok (az élelmiszeripar használja ételfestékként)
pektin
különböző heteropoliszacharidok

A hibiszkuszt salaktalanító és roboráló hatású teák alkotórészeként a szervezet salaktalanítására és légúti megbetegedéseknél a szükséges napi folyadékbevitel (illetve vitamin és ásványi anyagok) biztosítására használják.
Önmagában vagy gyümölcsökkel (pl. csipkebogyóval, bodzabogyó, feketeribizli bogyó) együtt élvezeti teák összetevőjeként is alkalmazzák. Az élelmiszeriparban színanyagként is használatos.